Az Ősrobbanás után közvetlenül történteket a következőképpen gondoljuk el. Az ún. Planck-korban ami 0-10-43 másodpercig tartott, a hőmérséklet 1032 K fölött volt. A tér talán kvantumos gravitációs mezőből állt. A következő szakasz a kvark-korszak, 10-32 másodpercig tartott, mely onnan kapta az elnevezést, hogy az anyag építőkövei a kvarkok, az elektronok és ezek antirészecskéi uralják a világot. Az időszak végén a Világegyetem valószínűleg 1050- szeresére fújódott fel mégpedig a 10- 34s és 10-32s között. Ezt ahadronkorszak követi ami 10-4 s-ig tartott, és a végére a hőmérséklet már csak 1012 K volt. Ekkor alakultak ki a nehéz elemi részecskék a protonok, a neutronok és ezek antirészecskéi.
A lepton-korszak következik, ami az Ősrobbanás utáni első másodperc végéig tartott, amikorra a hőmérséklet 109 K-re csökkent.
Az anyag és az antianyag részecskéinek egymásra találkozásakor folytonosan szétsugárzás lép fel. Eleinte folyamatosan mindig újabb és újabb részecskék keletkeztek, míg végül az energia már nem volt elég eleinte újabb protonok, később már elektronok és ezek antirészecskéinek létrehozására sem. Az anyag tulajdonképpen „kihalt” volna, ha az anyag kis, egy milliárdod résznyi fölénye nem vezetett volna „győzelemre” az antianyag fölött.
Az ezt követő sugárzás uralta korszakban, ami az Ősrobbanást követő 1 millió évig tartott, a hidrogén deutériummá, tríciummá és héliummá fuzionált. Nehezebb elemek azonban már nem tudtak felépülni, mivel addigra már nem volt meg a szükséges hőmérséklet. A sugárzási korszak végétől származik a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás. Az ez követő anyag-korszakban jöttek létre a galaxisok és a csillagok.
Kérdés, hogy örökké folytatódik-e a Világegyetem tágulása?
Ez attól függ, mekkora a Világmindenség anyagsűrűsége. Ha elég nagy, akkor a gravitáció elég erős lesz ahhoz, hogy megállítsa a tágulást, és a tágulás át fog menni összehúzódásba A Világ egy „Big Crunch”-ban végződne. Ezt a változatot nevezzük szférikus, vagy zárt világmodellek. Esetleg az előfordulhat, hogy az Univerzum több ilyen pulzáláson is átmehet.
Ha viszont az anyagsűrűség egy bizonyos értéknél kisebb, akkor a tágulás a végtelenségig folytatódik. A két változat közötti határeset a lapos euklidészi világ: a tágulás tovább tart,egy egyre kisebb sebességgel, és a végtelen távoli időben bekövetkező maximális térfogat elérésével. A korábbi vizsgálatok szerint az anyagsűrűség, mint egy 1/10-e a „kritikus sűrűség”-nek. Ebben az esetben nyitott Világunk lenne. De az is lehet, hogy alábecsülték az anyagsűrűséget. A legutóbbi kutatások bebizonyították, hogy a Világegyetem lassulva tágul.
